A Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus története
A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának (NKE HHK) telephelye évszázados múltra tekint vissza, funkcióinak és elszállásolt alakulatainak, intézményeinek sora pedig meglehetősen hosszú. Eredete tipikusan 19. századi történet, amelynek nyomait a Monarchia korabeli, funkcionalista, katonai felhasználásra tervezett épületek őrzik.
Ahogy az ország számos pontján ekkoriban, úgy a Hungária körút és a Kerepesi út találkozásánál is (amely az 1880-as években az egyesült főváros peremterületének számított) számos modern laktanya épült, hogy a kiegyezés után létrejött, megnövekedett létszámú haderőnek, azaz a közös hadseregbéli és honvéd alakulatoknak megfelelő elhelyezést biztosítson. A terület katonai jellegének emlékét ma is őrzik a környező utcák nevei (Százados út, Őrnagy utca, stb.). A mai Salgótarjáni útig tartó terület felosztásakor három nagy területet jelöltek ki, amelyek közül elsőként az 1886-ban elkészült Ferenc József laktanya (ma a Készenléti Rendőrség telephelye) a lovasságé, a másik kettő pedig a tüzérségé lett.
A közös hadsereg IV. (budapesti) hadtestének és alárendelt hadosztályainak tüzérségét két nagy laktanya-komplexumban helyezték el a Hungária körút mentén, amelyek közül a 10. és 11. ágyús ezredeket Angyalföldön a Vilmos főherceg laktanyában, míg a 12. ágyús és a 4. tarackos ezredeket, valamint a 4. lovas tüzérosztályt Kőbányán, az NKE HHK ma is laktanyaként funkcionáló telephelyén helyezték el.
Ez utóbbi terület méreteinél fogva olyan nagy volt, hogy az 1896-1898 között épült kaszárnyát két részre bontották: a Hős utca felőli, a 12. ágyús ezrednek helyet adó gróf Pálffy János tüzérségi laktanyának (a mai egyetemi campus nagy része ennek a területére esik), illetve a mai Salgótarjáni úthoz közelebb eső, 4. tarackos ezred és 4. lovas tüzérosztály szálláshelyéül szolgáló gróf Andrássy Gyula laktanyának nevezték el.
A mai Zrínyi Miklós Laktanya és Egyetemi Campus (ZMLEC) nagy része a gróf Pállfy, míg kisebb része (nagyjából a 4. számú épülettől kezdődően) az akkori gróf Andrássy laktanyák eredeti épületeit használja, amelyek a korábban itt elhelyezett alakulatok funkcióinak kiszolgálására készültek. Egy közös ágyús ezred egy törzs elemmel rendelkezett (ezred és osztálytörzsek), amelyek a ma az MH Ludovika Zászlóalj parancsnoksága által használt „tiszti” vagy „törzs” épületben voltak elhelyezve, míg az altiszti kar a Hős utca sarkán található, napjainkban az MH vitéz Szurmay Sándor Budapest Helyőrség Dandár Üzemeltető és Kiképzés Támogató Osztály által birtokolt téglaépületben települt. A manapság 2. számú épület nevet viselő tömb pedig a legénység szálláshelyéül szolgált – egy közös tüzér ezred öt ütege egyenként 104 fős létszáma mellett 48 lóval is rendelkezett, amelyek elhelyezésére az épületre merőlegesen elhelyezkedő hosszú, istálló épületek szolgáltak (ezek jelenleg raktárként funkcionálnak). Érdemes megemlíteni, hogy mindkét laktanya rendelkezett lovardával, amelyek közül a gróf Andrássy laktanya nagyobb méretű épülete ma a Campus Takács Károly nevét viselő sportcsarnoka.
Az első világháborút közvetlenül megelőző időszakban szervezték meg a honvéd tüzérséget is, amelynek első két, közös minta alapján szerveződő ezrede közül az 1. hadrendi számot viselőt szintén a Hungária körúton alakították meg, főleg a 12. ágyús ezred bázisán (520 fővel és 225 lóval). Jól látható tehát, hogy a laktanyák nagy létszámú katona és az ütegek lovainak elszállásolására készültek – a haditechnikai eszközök, egyebek tárolására a ma Zách utca túloldalán kialakított raktárak szolgáltak. Ez utóbbiakat a két világháború között felszámolták, és a honvédségi gépjárművezető képzés telephelye lett.
Az első világháborút követően, a trianoni szerződés hatására átszerveződött a tisztképzés is – a részben a Monarchia közös katonai felsőoktatási intézményeiben folyó képzés helyét átvette a teljes egészében nemzeti tisztképzés, amely során a magasabb (vezérkari) képzés megszervezésére lépéseket kellett tenni. Ennek a folyamatnak a keretei között alakult meg a Magyar Királyi Honvéd Hadiakadémia (1920-1945), amely a tüzérséget érintő korlátozások miatt részben kiürített gróf Pálffy János laktanyába települt, ahol a képzés a korábbi elvek mentén folyt egészen a második világháború végéig. A telephely ekkoriban kibővült, a Hős és a Zách utcák találkozásánál újabb legénységi épületet alakítottak ki (1939).
A háborút követően az oktatás jellegét egyre inkább a szovjet típusú képzés dominálta, amelyet a nevek változása is jelez: a volt gróf Pálffy laktanya Vorosilov marsall nevét kapta, az itt kialakított intézmény pedig a Honvéd Hadiakadémia (1947-1949), majd végül a Honvéd Akadémia (1950-1955) nevet vette föl – ezzel egy időben a volt Andrássy laktanyában a Bem József Légvédelmi Tüzértiszti Iskola került (1949-1956). Az Akadémia telephelyének fontos változása volt a megnövekedett létszám elhelyezésére szolgáló, ma 12. számú (korábbi nevén K-épület) megépítése (1951). A két korábban különálló laktanyát 1952-ben egyesítették.
A magasabb tisztképzés legfontosabb hazai intézménye 1955-ben vette fel a hadtudós Zrínyi Miklós nevét, így jött létre a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia (ZMKA), de az egyébként is lassan beinduló változásokat az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményei tovább hátráltatták. Ebben az időszakban a Magyar Néphadsereg súlyos presztízsveszteséget szenvedett, a ZMKA telephelyére pedig karhatalmi csapatok is költöztek.
A képzés színvonala a forradalmat követően lassan emelkedni kezdett, a fegyvernemi iskolák rendszerét megszűntették, azok jelentős részét az Egyesített (Fegyvernemi) Tiszti iskolában vonták össze, míg a Petőfi Akadémia a ZMKA-ba integrálódott. Az átszervezéseket követően a korábbi Bem Józsefről elnevezett fegyvernemi iskola épületeibe az oktatók és családjaik, illetve a vidéki akadémisták költöztek. A katonai felsőoktatás teljes körű reformjára 1967-ben került sor, ezután az alaptisztképzés is jelentős minőségi fejlődésnek indult. Az Akadémiai intézményi infrastruktúrája az 1980-as években a kor színvonalának megfelelően alakult át – elkészült a parancsnoki-tiszti (A) épület, a központi kazánház és a hallgatók elszállásolására az akkor még modernek számító D épület is, ugyanakkor a korábbi gróf Andrássy laktanya épületeinek helyén panellakások és jól felszerelt, iskolákkal, óvodával ellátott katonai lakótelep került kialakításra.
1996-ban a katonai felsőoktatás intézményeinek összevonása során létrejött a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem (ZMNE, 1996-2012), amely ezzel egyben mind a Ludovika, mind a Hadiakadémia jogutód intézménye lett. 2012-ben megalakult az államigazgatási és egyéb hivatásrendi képzéseket integráló hazai csúcsintézmény, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, melynek keretén belül a ZMNE utódszervezeteként a katonai alap-, közép-, és felsőfokú tisztképzés egyetlen hazai intézményeként a Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar felel.
Szöveg: Harangi-Tóth Zoltán őrnagy
Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék