A Ludovika Akadémia rövid története

Az 1790/91. évi országgyűlés volt az első, amelyen a magyar tisztképzés létrehozására a dunai kerületek határozatban mondták ki: „A katonai nevelés előmozdítására nemzeti hadi-iskolát állítanak a nemes ifjúság részére, hol elméleti és gyakorlati képzést nyerhet, a neustadtihoz hasonlót. Ezt Budán állítják fel és a megyék az alapítványhoz való járulásuk arányában, ajánlhatnak oda nemes ifjakat.”

Egészen az 1808. évi országgyűlésig kellett várni, amíg végül az uralkodó hozzájárulását adta egy magyar tisztképző akadémia felállításhoz. Október elsején az alsótábla 68 és a felsőtábla 67 követe 500 200 rénes forintot ajánlott fel „a Növendék Ifjúságnak katonaságra való készítésére, és az úgynevezett katonai Academiára”. Két nappal később, I. Ferenc király felajánlotta a „Váci régi Theresiana Akadémiának épületét” és a királyné, a rendektől kapott koronázási ajándéknak (500 000 Rft.) egy részét: 50 000 forintot. Október 4-én a király jóváhagyta, hogy „az Országban oly Akadémia állitatthasson, amelybe főképpen hadi tudományok taníttassanak” és a királynő beleegyezett, hogy azt elnevezzék „Ludovicea”-nak. Megszületett a magyar katonai felsőoktatás történelmi jelentőségű első törvénye: az 1808. évi VII. törvénycikk a katonai Ludovika-akadémiáról.  Ez mondta ki, hogy az ország védelmi ügye nemcsak a jelen idő, hanem a jövendő korok feladata is, ezért fiaik és utódaik nem csak erővel, hanem annál hathatósabb tudománnyal is tudjanak a hazáért harcolni.

Az első felelős magyar kormány és hadminisztériuma feladatkörében kiemelten szerepelt a több mint fél évszázada húzódó „Ludoviceum” létrehozása. Már osztrák katonai megszállás alatt, 1849. január 7-én, vasárnap, Petzelt József alezredes, aligazgató a Magyar Hadi Főtanodát ünnepélyesen megnyitotta. A megszálló osztrák katonai és a kollaboráló civil hatóságok 1849. január 17-én jogilag elismerték, hogy – bár nem Magyar Hadi Főtanoda néven, hanem pesti Ludoviceum Országos Katonai Akadémia létezik, működését mégis betiltották. A főtanoda felszerelését lefoglalták, épületét katonai kórházzá alakították át.

A magyar nemzeti tisztképzés tényleges megindulását az 1867-es osztrák-magyar kiegyezés tette lehetővé, egyben elkerülhetetlenül szükségessé. A létrejövő régi-új birodalomban Ausztria és Magyarország már egyenrangú fél volt, melyet a birodalmi haderő szervezetének is tükröznie kellett. A véderőről 1868-ban elfogadott XL. törvénycikk ennek megfelelően határozta meg a haderő részeit: a birodalmi közös hadsereg mellett megjelent az osztrák Landwehr és a magyar honvédség is. A törvény egyúttal bevezette az általános véd- és hadkötelezettséget. A Ludovikáról az 1872. évi XVI. törvénycikk a következőképpen rendelkezett: „Az 1808. évi VII. […] törvénycikk értelmében Pesten felállítani rendelt magyar katonai tanintézet, mint magyar királyi honvédségi akadémia állíttatik fel és Ludovika Akadémia nevet fog viselni. Ezen akadémia rendeltetése, hogy abban egyfelől önként jelentkező hadapródok a honvédség keretei részére alkalmas tisztekké képeztessenek, másfelől szolgálatban levő kitűnő honvédtiszteknek alkalom nyújtassék a hadtudományoknak magasabb fokozatú szolgálattételnél igényelt ágaiban maguk továbbképeztetni.”

A Ludovika Akadémia első igazgatója Móricz Sándor ezredes volt, az oktatói kart tisztek és polgári tanárok alkották. Az intézményben szolgáló tisztek számára a kezdetektől számítva nem csupán az oktatás jelentett nagy kihívást, hanem úttörő szerepet kellett játszaniuk a magyar katonai irodalom megteremtésében: „a hadi tudományok magyar nyelven való rendszeres művelésében”.

Az 1883. évi XXXIV. törvénycikk megszületésével új időszak kezdődött a magyar tisztképzés történetében, az akadémia ténylegesen is katonai nevelőintézetté vált. Igaz, ekkor még a közös hadseregben már működő hadapródképző intézményekkel egyenrangú, középfokú iskola volt.

Nagy változás következett be 1895. szeptember 1-jétől, amikor is Csesznák Benő ezredes vette át az intézet vezetését. Ő nagyobb hangsúlyt helyezett arra, hogy a növendékek elsajátítsák a társasági élet és társasági kapcsolatok normáit is.

A Ludovikán folytatott magas szintű oktató-nevelő munka és a haderő létszámának folyamatos növelése tette lehetővé, hogy 1897-re a Ludovika Akadémia valóban a nevének megfelelő, a bécsújhelyi Mária Terézia Akadémiával egyenrangú, felsőfokú tanintézetté váljon. Az uralkodó által szentesített XXIII. törvénycikkel vált végre olyan szintű tanintézetté a Ludovika, amilyennek az alapítványtevők és – kilencven évvel korábban – 1808-ban a törvényalkotók megálmodták. Az akadémia átalakításával megváltozott a képzés célja is. Olyan tiszteket kívántak kibocsátani, akik akár vezérkari szintű szolgálatot is képesek ellátni, tehát a hadtudományi ismereteket – elméletileg és gyakorlatilag egyaránt – mélyebben, alaposabban elsajátítják.

A tanulmányi munka értékelésére tanévenként kétszer került sor február és június hónapban. Az itt elért eredmények alapján évfolyamsorrendet határoztak meg. A nem megfelelően vizsgázókat a hadügyminiszter elbocsátotta, illetve áthelyezhette hadapródiskolába. A képzés rendszere ettől kezdve 1918-ig alapvetően nem változott.

A vesztes háború és forradalmak pusztítása után újra kellett gondolni a katonai képzés rendszerét, és el kellett helyezni egy újjáalakuló nemzeti haderő keretein belül.

A honvédelmi miniszter már 1919. augusztus 25-én kinevezte a Ludovika Akadémia parancsnokának Révy Kálmán vezérkari alezredest. Majd a stabilizálódott belpolitikai helyzet hatására a honvédelmi miniszter már szeptember 18-án elrendelte, hogy a Ludovika Akadémia újra kezdje meg működését. Intézkedett továbbá arra is, hogy az akadémikusoknak a Tanácskormány ideje alatti tevékenysége igazoló eljárás alá kerüljön

A képzés megindulásától kezdve Horthy Miklós, a Nemzeti Hadsereg főparancsnoka kiemelt figyelemmel kísérte a Ludovika működését. Ezt a kitüntetett figyelmet bizonyítja az a tény is, hogy a június 24-én történt ellenforradalmi tevékenység miatt a harmadéves hallgatókat akadémikus alhadnagyokká léptették elő. Hasonló gyakorlat sem az akadémia korábbi, sem későbbi történetében nem fordult elő. 1919. december 17-én az akadémia parancsnoka 86 tanárról és 398 akadémikus hallgatóról tett jelentést a miniszternek. A várható trianoni hatások kivédésére már 1919-ben megkezdődtek az előkészületek, az akadémia négy évfolyamos főiskolai rendszerű intézménnyé való átalakítása érdekében.

Közben gondos és minden részletre kiterjedő előkészítő munka folyt, amelynek eredményeként Belitska Sándor honvédelmi miniszter 1921 augusztusában terjesztette a nemzetgyűlés elé a tisztképzés új rendszerére vonatkozó tervezetét. A javaslat az 1922. évi X. törvénycikkben emelkedett törvényerőre, egyidejűleg hatályát vesztette a honvéd nevelő- és képzőintézetekről szóló 1897: XXIII. törvénycikk.

A törvény, alaptörvénynek tekinthető, amely Trianon után az alapfokú tisztképzés kereteit az új lehetőségekhez igazította. Talán legfontosabb rendelkezése a következő volt:

„A Ludovika Akadémia négy évfolyamú katonai főiskola.”

Az 1922-ben elkészült, intézményre vonatkozó „Szervi határozványok és szolgálati utasítás” egyértelművé tette, hogy a Ludovika Akadémia a honvédségen belül önálló szervezet, amely tiszti és tanári karból, akadémiai hallgatókból, intézeti személyzetből és az intézményhez rendelt lóállományból áll össze.

A mennyiségi igények kielégítése céljából, a kormányzó 1928. július 28-ai legfelsőbb elhatározása alapján, a honvédelmi miniszter elrendelte a Pécsi Zrínyi Miklós főreáliskolának az 1928/29-es tanévvel kezdődően tisztképző főiskolává való átalakítását. Rendeltetése alapvetően megegyezett a Ludovika Akadémiáéval, olyannyira, hogy annak szervi határozványait is egy az egyben átvette.

A tanulmányi tagozódásban, 1930-ban következett be jelentős változás. Ekkor megszüntették a tanulmányi csoportokat és az egyenlő kiképzést kívánó fegyver-, illetve  csapatnemeket három szakcsoportba osztották be:

I. Szakcsoport: gyalogság, lovasság, vonat- és gépkocsizó csoport;

II. Szakcsoport: tüzérségi és híradócsoport;

III. Szakcsoport: műszaki csoport.

A képzés fejlesztés eredményeként, az 1939/40-es tanévtől kezdődően már három katonai akadémián folytatódott a képzés:

1. a m. királyi honvéd „Ludovika” Akadémián a gyalogság, lovasság és tüzérség;

2. a m. királyi „Horthy Miklós” honvéd Repülő akadémián a légierő;

3. a m. királyi „Bolyai János” honvéd Műszaki akadémián a műszaki vonatkozású fegyvernemek és csapatnemek, valamint a csendőrség tiszti sarjadékának kiképzése.”

A háborúba való belépés után (1941. április 11.) a képzési idő évről évre csökkent, igaz a csapatgyakorlatok jelentősége felértékelődött.

1943-ban még a Ludovika Akadémia Nagyrétjén ünnepélyes keretek között avatták hadnaggyá a Ludovikán végzetteket, de egy év múlva, az utolsó hivatalos tisztavatáson, (1944. augusztus 20-án), a Bolyai Akadémia alakuló tere adott otthont mindhárom akadémia összevont avatási ünnepségének. A légi veszély miatt este hatkor tartott rendezvény már nélkülözött minden komolyabb reprezentációt is.

A Ludovika Akadémián mindig nagy gondot fordítottak a hagyományápolásra. Mátyást király emlékét, Zrínyi Miklós tetteit, 1848 emlékeit éppúgy haladó hagyományként őrizték, mint napjainkban, de őrizték az első világháborúban elesett Ludovikások emlékét is. 1930-ig az évzáró ünnepélyeken korabeli jelmezekben történelmi csatajeleneteket mutattak be, amelyek témájában azonban a revízió gondolata mindig jelen volt. Kiemelt eseménysorozatot jelentett még a 100 napos ünnepségek rendszere.

Fotók: Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum, Budapest